Bihari Hagyományőrzők

A Kárpát-medencében újabban feltűnt „neo-szittya” nép viselete

Mottó: „Az augusburgi vereség oka, hogy Lehel megfújta a vezéri kürtöt. Sajnos, már napokkal a csata előtt.” /Arvicsíra, 103. nagyotmondás, Stoki fősámli rovása/

Jelmondat: A viselet korhűségével foglalkozzanak a régészek és a muzeológusok. Az általuk rekonstruált dolgok használhatatlanságával a harcművészek. Én mindössze szeretnék jót szórakozni.

A Kárpát-medencében a szakemberek csupán az utóbbi években figyeltek fel egy új népesség, a tudományos berkekben neo-szittyának (német szakirodalomban: echte-nomadische, angol: new east-barbarian, orosz: novij kurganovszkij-bátyuska) megjelenésére, és már-már tömegesnek mondható elszaporodására. Az alapnépesség mellett egyes tudósok kocanomádokat is vélnek felfedezni. Noha, az antropológiai hasonlóság vitathatatlan, és a C14-es radiokarbon kormeghatározás is kronológiai egyezést mutat, a kérdés végleges eldöntése a jövő kutatóinak feladata. Itt csupán annyit szeretnénk megjegyezni, amennyit az arkansas állambeli Ministone University kiváló professzora, Dr. Sarkon Popp, a saggittológiai tanszék pszichokalkulátora is kimondott a „Hogyan íjásznak a mongolok szikes talajon?” című tanulmányában: semmit.

A jelenkor (XXI. század) neo-szittya íjászai között a legújabb néprajzi kutatások két alaptípus meglétére derítettek fényt. E két típust elsősorban viselete különbözteti meg egymástól. Az előkelőbb, fényűzőbb ruházattal, kellékekkel megáldottakat úriszittyáknak, a szerényebbeket közszittyáknak nevezi a szakirodalom. (Lásd: Kurd Liütin: Hát kend mért van fürdőgatyában? című közleményét a Mit és mikor iszunk már? Viadaltörténeti kongresszus értesítőjében.)

A két társadalmi réteg közötti átmenetet képezik a szivornyákok. Utóbbiak viseletének jellegzetes eleme a vízszintes testhelyzet és a szájával lefelé, a függőlegest megközelítően elhelyezett kulacs. (Sebestyén Ferenc örkényi alkoholkutató szóbeli közlése alapján.)

 
Talpas viselet:
 
Süveg:

Úriszittyák – rókaprémes bőrsüveg Szedlják-féle ezüst vagy aranyozott réz süvegcsúccsal. Elmaradhatatlan kellék a süveg közepén, a homlok felett elhelyezett lószerszámveret. (Egyes etnográfusok véleménye szerint a „lófők” megkülönböztető rangjelzése.) A süveg íjászverseny közben övbe gyűrve, vagy az íj szarvára akasztva viselendő. Különösen vad úriszittyák bőr páncélsüveget viselnek tetején tehénfarkkal. Amennyiben a süveget madártoll (tollforgó) is díszíti, az övbe gyűrés, mint viselési mód nem javasolt.

Snassz: bármiféle más fejfedő viselése, kivéve a kendőt kalózmódra kötve. Különösen snassz a bronzból vagy spiáterből öntött, Révész-féle süvegcsúcs viselése úriszittyák számára.

Közszittyák – rókaprémes nemezsüveg Révész-féle süvegcsúccsal, szegényebbeknek anélkül. Végső esetben egyszerű nemezsüveg, mint a kezdő-amatőrség megbízható jelzése. Vadabb közszittyák a rókaprémet rackával helyettesítik.

Snassz: ellenzőjével hátrafelé fordított baseball-sapka viselése.

 
 
Ing:
 

Úriszittyák – Kassai-féle (általa már nem viselt) lovasíjász ing, lehetőleg arany szegélyezéssel, nehézselyemből, esetlen paplanhuzatból. Hidegebb időben az úriszittya a kaftán alá márkás pólót vesz fel, kizárólag fehér színben.

Snassz: mintás pólót venni a kaftán alá.

Közszittyák – fehér vászonból, lehetőleg Erdélyben készült bölcsész ing, vitézkötéses gombolással. Kaftán alá a közszittya bármit képes felvenni.

 
 
 
Nadrág:
 

Úriszittyák – a nadrág viselésére nem különösebben igényesek. Ennek ellenére két alaptípust előnyben részesítenek. A lovaglónadrágot, amelyhez lovaglócsizma és lovasíjász ing dukál. Elterjedtebb a vászonfarmer (original made in China), amely a legkisebb magyar falu „Nagy-Ázsia Áruházában” is kapható. (Autentikusan keleti cucc!)

Közszittyák – közönséges farmer, esetleg dzsoging. Utóbbi lehet enyhén mintás is.

Snassz: kaftánhoz Bermuda-gatyát felvenni, főként bemutatóra.

 
Kaftán:

A neo-szittyáknál készülhet bútorszövetből, fürdőköpenyből, pongyolából. Utóbbi esetben erős arany díszszegéssel. Az úriszittyák a mongol importot részesítik előnyben.

Snassz: nagymama karton otthonkáját ujjatlan kaftánként viselni.

 
Csizma: 

Úriszittyák – manapság Nazca csizma, lehetőség szerint minden rátehető díszítéssel.

Közszittyák – western és más egyéb csizma. A nadrágszárat többnyire a csizmaszáron kívül viselik.

Snassz: veretes gumicsizma viselése.

 
Öv:

Mindenképpen veretes bőr öv, mindkét csoportnál. Lehetőleg minél több és nagyobb verettel. Kifejezetten kerülik a méret-azonos veretmásolatok és övek viselését. Ezek egyrészt nem látszanának jól, másrészt gyengeségük miatt teljesen alkalmatlanok lennének a rájuk aggatott fegyverek megtartására.

Snassz: Talpas-szittyák között Kassai-féle sárga sálat viselni öv gyanánt.

 
Veretes tarsoly:

Úriszittyák – ma már főként ezüstlemezes, vagy esetleg ezüstözött rézlemezes tarsolyt viselnek. Újabban terjed a csont és szaru lemezek használata is. Fontos, hogy a tarsoly az eredetinél némileg nagyobb méretű legyen. Különben a pénztárca/ cigi és öngyújtó/mobiltelefon nem fér el benne rendesen.

Snassz: a tarsolyban taplót, kovát, acélt tartani vagy akkora tarsolyt viselni, amiben a pénztárca, cigi, öngyújtó és mobiltelefon együtt elfér. Kivételes esetben megengedett a tarsolyban a laposüveg is.

Közszittyák – egyszerűbb kivitelű, tömeggyártású tarsolymásolatokat viselnek. Esetenként egyszerű bőrtarsolyt, melynek rendeltetése minden esetben azonos az úriszittyáknál már ismertetettekkel.

Snassz: ha nincs tarsoly, mert akkor nincs nálad pénztárca, és nem tudsz senkit meghívni egy sörre.

 
Tegez:
 

Úriszittyák – mind készenléti íj, mind nyíltartó tegezt viselnek, lehetőleg díszes kivitelben, esetenként veretekkel.

Közszittyák – ugyanez figyelhető meg, de olcsóbb anyagokból, kevesebb díszítménnyel. A neo-szittyák mindkét típusára jellemző, hogy kerülik a régészek által rekonstruált honfoglalás korabeli magyar nyíltartó tegezek viselését, mivel azok nehezek és cseppet sem praktikusak. Előnyben részesítik az egyszerű oldaltegezt, melynek nyilakkal előre álló változatát teljesen helytelenül magyar, nyilakkal hátra álló változatát mongol tegeznek nevezik. Időnként előfordul a tegez teljes mellőzése. Ebben az esetben a szittya nyilait övébe tűzi, vagy – ha nagyon sznob – hátra az ingnyakába, esetleg fonott vesszőkosárban cipelteti maga után feleségnek becézett szolgálójával.

Snassz: honfoglaló magyar tegez viselése, főként benne felfelé álló nyilakkal.

 
Kiegészítők:
 

Bicskatok, svájci bicskával – úriszittyák között elengedhetetlen. Szablyával nem lehet szalonnázni, borosüvegből dugót kihúzni.

Rambo-kés, és mindenféle nagyméretű vágószerszám – státuszszimbólum mely viselője vadságát és túlélési képességeit hivatott demonstrálni.

Németjuhász kutyából készült hátibőr – az úri szittyák körében a párducbőr kacagányt helyettesíti, mivel a párducok száma a Kárpát-medencében az utóbbi időben nagyon megfogyatkozott. A házimacska viszont nem elég nagy. A nyúl meg hülyén néz ki.

Bőr és lemezpáncél – kifejezetten a harcias szittyák viselete, amely nagy melegben tulajdonosa állóképességét, anyagi helyzetét, a szittya hagyományokhoz való rendíthetetlen ragaszkodását demonstrálja szemben a dohos szobákban senyvedő, íróasztal árnyékában hűsölő régészek, történészek vélekedésével.

Kard – a kora vaskori kardoktól a XIX. századi jurátus szablyákig szinte minden típus megengedett. Jellemző, hogy a fegyver ára fordítottan arányos használatának gyakoriságával. Snassz: szamuráj vagy nindzsa kard viselése sál-övbe tűzve. (Hiába keleti!)

Szaru kürt – magára valamit is adó úriszittya elengedhetetlen viselet kiegészítője. Díszítése vagy palettamintás faragás, vagy hortobágyi pásztorkarcolás. Mivel tulajdonosaik – főleg az értékesebb darabokat – bárhol, bármilyen helyzetben képesek megfújni, rendeltetésszerű használatát a kutatóknak mindezidáig nem sikerült megfejteniük.

Karikás ostor – néhány elvetemült neo-szittya nagyobb csoportosulások alkalmával durrogtatásra használja, társait egyöntetű és reflexszerű „Hagyd már abba!” felkiáltásra ösztönözve. (Egyelőre ismeretlen eredetű népi játékként tartják számon a kutatók. Lásd: Molnár B. József: A félszemű néprajzkutatók kórtörténete, különös tekintettel gyermekkori eszközhasználatukra.)

Napszemüveg – az úriszittya viselet nélkülözhetetlen kiegészítője meleg nyári napokon. Különösen jól mutat fülhez illesztett mobiltelefonnal, főként versenyek megnyitóin és eredményhirdetésein.

 
Utószó:

Amennyiben a fenti tanulmány alapján bárki magára ismer, az nem a véletlen műve. De az vesse rám az első követ, aki nem fél attól, hogy egy sziklát vágok a fejéhez. Egyébiránt jómagam is közszittya süveget viselek, japán eredetű dzsúdó-kaftánomat feleségem a mosógépben festette barnára. Kassai-féle hun íjammal (pusztai long bow) a hajdan Hisztis névre hallgató kecském bőréből készült, mongol tegezemben tárolt nyilaimat lövöldözöm mediterrán (párthus) húrfogással. Arab lovam hátára kápagombos kun nyerget teszek, egyrészt, mert soha kényelmesebb nyereg nem volt a fenekem alatt, másrészt, mert az Erdőhorvátiban lakó Jósvay mester a ló hátához is hozzáigazította. Ráadásul a tegezt a nyereghez csatolom egy karabinerrel, mert a lóra szállásból eszem ágában sincs akrobatamutatványt csinálni.

Én így érzem jól magam.

S ha sajátkészítésű, XXI. századi, varratott kocsiponyva borítású mongol jurtánkban, amelynek kazah koronája és befelé nyíló, kétszárnyú türkmén ajtaja van, meglátogat valaki – lett légyen az tradis vagy csigás íjász, régész, muzeológus, barantázó harcművész, lovas vagy talpas hagyományőrző, vagy csupán egyszerűen jószándékú ember – szívesen látom egy italra.

Ja! És szeretnék egy bicskatokot. Benne sörbontós, dugóhúzós bicskával. Mert különben hogyan tudnálak benneteket megkínálni, kedves szittya testvéreim?

Baráti üdvözlettel: Tárkány közszittya, az utca legjobb íjásza